Agy helyett szabad lelket...

Inkább wave. Feldob, és lehúz. Utazom a fent és a lent között, de közben érzem az egyensúlyt is. Jobban tisztába kerülök a világgal az új ismeretségek révén, próbálom jobban érteni, hogy hogyan gondolkodnak mások, és közben még magamon is dolgozom. 

A címben jelzett kedves ismerősöm megkeresett azzal, hogy nevezzek be egy Haiku versenyre. Nem az én világom, ezért végül nem neveztem. Cserébe összerendeztem néhány szót a formai kötöttségeknek megfelelően. Nem jók, de én élveztem az alkotás folyamatát. :)

Variációk hentes üzletre. Már a téma is elvetemült, de akkor ez jutott az eszembe. Valószínűleg éhes voltam. :D

Csókolom kedves,

Mit adhatok magának?

Ma nem eszem húst.

Melyik húst kéri?

A halál az életünk.

Nem, az ételünk.

Pecsenye, hurka?

Mindegy, mert megemésztjük.

Akkor ott van az ajtó.

Lesz ma vásárló?

Marha, aki nem jön be.

Végre lesz marha.

Savanyúság lesz?

Lesz, van, és az pont elég

Savanyú szőlő.

"Nehéz, nehéz,
sok hosszú év nagy súly a vállamon.
nehéz, kicsit nehéz,
mégsem ez bánt, ezt jól bírom" (Padlás)

Nehezen viselem el az embereket, cserébe ők fokozottan nehezen viselnek el engem. 

Mindeközben Budapest falván a főnökeim, kollégáim elfogadnak, elviselnek, sőt, viszik a hátukon a gyengeségeimet. Full respect! 

Kimegyek a körfolyosóra, és egy szeméthalom fogad. Nem egyszer, nem az első. Ugyanaz napokon keresztül. Sikerült "elcsípnem" a bérlőt, aki sokkal többre értékeli a fizető férfi társaságot, mint az enyémet. De szóltam neki, és mivel "megmentettem a gyerekét", esküdözött, hogy változtat a gyakorlatán.

Sikerült! Sikerült elérnem, hogy ne ugyanazt a szeméthalmot nézzem újra minden nap. Sikerült elérnem, hogy cikinek érzi, ha fél napnál tovább van kint ugyanaz a pakk, ezért mindig módosít rajta. Mostanra sikerült elérnem, hogy bár 23-szor (fiktív szám) elindul otthonról, néha felveszi a terhét, és oda kerül, ahova való.

Az egy másik sztori, hogy.Dohányzom, ami nem jó. Ez eléggé látványos tud lenni a Kálvária téren és a körzetében. 

Normális esetben tarhálnak, és egy sima nemmel és fejcsóválással letudjuk az eseményt. Értem. Tegnap mindenféle szemétláda köcsög lettem amiatt, hogy az egyébként drága cigimből nem voltam hajlandó megkínálni az embert. A saját életemet sem vagyok képes kézben tartani, de dolgozom rajta. Viszont ha az adott és elutasított ember leköcsögöz, akkor visszamegyek hozzá, és felajánlom neki egy cigiért cserébe, hogy hallgasson végig. Elegem van beőle, belőlük, mert a saját szarjaikon keresztül nem érzékelik mások szarjait.. Megéri ez neki egy cigiért? ;)

Fáj az élet.

Fáj minden.

Fáj a kérdés és fáj a válasz.

Fáj minden olyan kérdés, amit fáj megmagyaráznom.

Jó minden.

Jó az élet.

Jó az élet, és jó a  válasz.

Jó minden olyan válasz, amit jól tudok magyarázni.

Egyszerre fáj és egyébként jó..

Dilemma..

Véletlen talán, hogy miután elhagyott, életlen lettem?

Egyszer végre nem tévedtem,

Akkor én választottam az életet,

és nem az lopott meg engem.

Hazudott, ahogy én is tettem,

Még a bohócsapkát is felvettem, 

De kinek jó ez? Neked talán...

Jót mulatsz a nyomoromon,

Igaznak látod a mosolyom és velem örülsz. 

Velem! Örülsz...

Nem a te hibád, hogy nem látod,

Te nem úszod meg a boldogságot.

De ennek ára van, az a valami,

Amit az enyémnek is mondanak,

Pedig nekem csak egy kicsi jutott belőle.

Volt, nincs, és nem is lesz.

https://m.soundcloud.com/user-943247864/mizu-aac

Nagyon sokan megijedtek a bezártságtól. Miért?! Félnek a családjuktól?! Félnek önmaguktól?! Na, ez az igazi para!

Az egész életünket a szar kis hazugságok tartják fent. Én is hazudok, ha éppen nem akarok emberek közé menni, és mindig találok valami hihető kifogást. A jelenlegi helyzetet sokkal könnyebben vészelem át, mint mások, mert a tehetetlenségemből adódóan sok éve egyedül élek. Nekem ez napi rutin. 

De hogy vagytok ti!?!

Mitől féltek?!!

Ha féltek... De egyébként nincs miért. A vírus jön, elkapjuk, legyőzzük.

Kurva vírus, baszdmeg!

Jöhettél volna máskor.

Ha a nyár elejét is behúzod,

Kapd be a faszom százszor!

A hajában lufival, a lufi halálával, ami mégis egy pozitív jövőt vetít előre. Lesz még "AZ", lesz még lufi és leszünk mi is, azon belül pedig én újra ott egyedül vagy nem, barátokkal vagy nem, a párommal vagy nem, vagy csak ahogy szoktam, az álmaimmal éberen. 

Itt mindenki sáros. Lelked is rajta, meg a gyarló is rajtra kész, akkor is.

Patak mossa a lábad, a sátradban akkor is lélek árad, mert ez az.

A szétbaszott élet a tükrében egybe, a füstön át nézve, a könnyét nyelve.

Palackban hordozva, fogyasztva, kiöntve, kihányva.

Szeretve, megáldva.

És azt tudom, az tudom, jó nagy.

Megtervezek mindent. Folyamatosan analizálok, amivel megpróbálok a jövőbe látni. Minden eshetőséget figyelembe veszek. Ezzel telik minden pillanatom. Valószínűségeket kapcsolok minden lehetséges kimenetelhez. 

Sajnos ezek a valószínűségek egyre biztosabban vetítik előre a jövőmet...

Külső szemlélőként ez egy pozitív folyamatnak tűnhet. Bele sem merek gondolni, hogy mennyien szeretnének ugyanúgy látni, ahogy én látok. Analitikusan, előre gondolkodva. Nekik üzenem, hogy ez nem jó! Boldogság = Lelki szegénység. (A lelki szegénység az én értelmezésemben a mély gondolkodás hiányát jelenti. Adódjon az betegségből, képességekből, gondolkodás iránti érdektelenségből.) Nekem közben a kis pozitív valószínűségek hajszolása és a nagy eséllyel, kényelmesen elérhető jóság marad.

De mindentől függetlenül marad a mosoly, mert az mindent átüt. Ha a mosolyt sikerül megtartanom, akkor jól érzem magam. Azt szeretném, ha ezt nem tudatosan kellene elérnem. Ha őszintén mosolyoghatnék...

Mosolyra csábít az ég, az a nagy kék.

Vagy szürke éppen, de mindegy, mert szép.

Vidáman ébreszt a reggel, ha felkel,

Vagy tovább alszik éppen, mert nem kell.

Arcán csillan a fény, egy csodás lény.

Vagy könnyes éppen, de mindegy, mert tény,

Életre ébreszt a tettel, ha meglel.

Vagy csak gondol rám. Nekem ez kell.

Most még itt vagy, itt velünk.

Még most is. És még mindig!

Aztán ez elmúlik. Ma este az Inv... fosztóképző. Nem ezt akartad. Nem akarsz elszakadni ettől. Megértem. Beletettél egy negyed életet a tanulásba. És, ezután jobb lesz?!

Igen!

Jobb lesz. Úgy lesz jobb, ahogy Te akarod. Úgy lesz jobb, ahogy az életed akarja. Csak tedd azt, amire vágysz és csak azt tedd, amit a tapasztalataid alapján tenni is akarsz!

Olyan jó lenne tudni, amit te tudsz.

Zsír lenne,  ha futhatnék, amikor futsz,

A fényeket nézem és süllyedek,

Én még maradok, nem megyek veled.

 Ezt itt még  megiszom és maradok.

Jó lenne, ha játszhatnék, amikor akarok.

A lényedet érzem és lüktetek,

Pfff. Ez az éjszaka már kínzóan beteg.

Olyan fárasztó és hideg...