Mást sugall a cím, mint a tényleges téma.
Tényleg dolgozom azon, hogy mások problémáját át tudjam élni, a magamévá tudjam tenni. Egyelőre nem megy.
Csak, csak,.csak,
csak azért is!
Csak másért, csak értem.
Értem.
Nem értem, de jó a csak.
Csak ennyi vagy csak más.
Van más? Csak más van.
Csak munka, csak buli, csak...
Csak valami hiányzik.
Ez csak élet.
Vagy valami más.
Sokkal egyszerűbb lenne, ha nem a 42 lenne a végső válasz.
Ez a problémám kurva szarul hangzik, miközben családi, munkahelyi és mindenféle bajokkal találkozom.
Nem az én bajom.
Mondom mindezt úgy, hogy közben felelősséggel tartozom minden kimondott szavamért.
Ezért nem beszélek.
Látom, és sajnos érzem mások bajait. Értem, és látom, hogy megoldást keresnek.
A lehetőségeiknek keretet szabhat egy-egy helyzet, de sajnos mindegyiknek az a vége, hogy élünk tovább.
H'ja. Élünk, aztán majd lesz valami.
Az álmokról szól az élet
Az anyámék álmodtak nekem.
De jött sok bosszús óra
És jött sok-sok félelem
Az összes álmuk rám szakadt
Próbálnák megoldani,
De végül, mindenki, mindenki!
Egyedül marad.
Szerinted jó?
Szerintem nem.
Hogy mit tennék a helyükben?!
Nem tudom.
A múltba visszamenni,
Gyermekként élni lenne jó.
Nem volt jó, most mi legyen?
Így negyven plusz évesen
gondolkodom ezen.
Csak érteni akarom,
Hogy kit mi hajt.
