Mostanában sokat tűnődöm az élet jóságán, rosszaságán, a lét jogosultságán és létjogosultságán. Az álmaimban élek, és vitát nem tűrő módon teszem azt, ami nem vezet el hozzájuk a valóságban. Halva születtem, csak engem nem siratott senki. Pedig olyankor szoktak. Szépet várnak, szépnek hiszik és mondják, és nem gondolnak bele. Az ő életük jó?! Nem hiszem. Talán csak félnek bevallani maguknak. Kimondani, hogy kurvára kicseszett velünk a teremtő energia. Nem, valójában tényleg nem látják. Rohadtul szerencsések.
Létem epilógusa a születés.
Halovány brigád küzd a vége ellen.
Vitát nem tűrő tűrése a jellem,
Nem ellened, a veled ellen kiabál!
Vérző szavaim áhítatával.
Zsinóron cibált mesterséges álom.
Az idő köntösének rojtjaiban látom,
A világ létezése van a létem ellen!
