A könnyek adják ki az igazat. A valódi érzések előbukkannak egy cseppnyi sóssal. Nem szeretem őket, mert nem kellene megszületniük, időnként mégis megjelennek. Kibuggyannak és viszik magukkal mindazt a jót is, ami éppen az ellenkező tartalmat hivatott támogatni. Nem jó ez így. Ez a langyos-nedves mégis azt jelenti, hogy itt vagyok. Tele vágyakkal, reményekkel és főként tartalommal. De ez sajnos csak engem érdekel. Volt ez másként (legalábbis sokáig azt hittem) és talán lesz még máshogyan, vagy sehogyan. Neked máshogyan, nekem sehogyan.
Begombolom az ingemet és elindulok előre. Abba az irányba, amiről nem tudom, hogy jóyeah.
Direkt szóltam, hogy az nem lesz jó,
Ha rögtön sár van, nem csak hó.
Télen ritkán rikkant a rigó.
Nekem csak akkor, ha neked is jó.
Nyáron színes, télen jég a virág.
Szomorúba vedlő álomvilág.
A magam alatt vágott faág.
Lezuhanok, mert nekem az jó.
(by me)
Csináld, ha neked a remény szó igazi tartalommal bír! Bírnám én is...
