Ünnepélyesen fogadok. Fogadok arra, ami a legnagyobb büszkeségem. Pillanatnyi és mulandó, talán nem is létezik. De amíg él, az a tanúbizonyság.
Kis sóval és borssal tálalják nagy tálban.
Levált a csontjáról, szétbomlott a mában.
Az állaga fasza, mondják a nagyevők,
Az ínyencek turkálják, egyébként hibátlan.
Ráfér még egy kis híg, valami szósszerű.
Benne van az igaz, még akkor is, ha szószerű,
Kend végig a húson, mintha attól lenne jó,
Csak kóstold már meg! Az íze így gyönyörű!
Kishitűség, vagy jó ez az ötperces?! Mert időben ennyi, gondolatban sokkal több. Ez manapság nem érték. Sőt, kicsit beteges. :)
