Néha azt hiszem, hogy végre megtörténik.
Aztán döbbenten nézem a megtört ént.
Kívánom azt, hogy döbbenjen Ő is!
Talán ráébred! Nem, nem én!
Csak lássa, hogy a szerelem nem ront vért.
Szerelem?
Gyakran úgy érzem, hogy belőlem előtört.
Aztán megint dühtől fájón húznék elő tőrt.
Kívánom magamnak, hogy tudjam meg én is!
Talán elalszom! Nem, nem Te!
Hanem a tudat, aki nem állt mellettem őrt.
Ez így tényleg eléggé szörnyű. Ahhoz, hogy értékelhető legyen, sokkal több kell.
Kell olyan ember, aki nem én vagyok. Aki értékeli azt is, ha nem én vagyok. Beteg.
Baszdmeg, kinek akarsz Te jót?!
Igyál inkább egy teJát,
Ballagj végig a tejúton,
Mint egy kóbor űrszemét!
Merinó, racka, vagy fuck juh.
Birka vagy, állj, love juh!
Neked jó, hogy isz-all juh?!
Csak a véredet hígítod.
Hirtelen kivirágzott az élet.
A szócsavarásból látod mivé lett!
Elfogyott. Nézd ezt az arc-élet!
Porból volt, por is marad.
Na, igen. De kimaradt egy részlet. Figyeltél?!
