Szikrázó napfény.
Végtelen kék ég.
Vattacukor felhők.
Rémítő fekete fal.
Dermesztő hideg,
Ormótlan nyirkos kövek.
Vérszívó, Nyálkás férgek.
Ölelő langyos szél!
Émelyítő szépség,
Megtévesztő őszinteség,
Mögötte árnyéka a sárban,
Mocskos, büdös...
Tehetetlen!
(by me)
Picit sűrűn követik egymást a bejegyzések, de nem lesz ez mindig így!
Most túl sok időm van magamra, ebből eredően túl sokat is foglalkozom magammal.
Új napra virradt és ismételten eljött az a pont, amikor a fájdalom ellenére és nagy kínlódások árán, de be kell húznom a kéziféket. Sajátos módon egy perverz kis "játékba" fogok ilyenkor.
Amikor eluralkodik rajtam a túlzott önbizalom, szerencsés esetben meglátom magam előtt a határokat. Nem mindig sikerül nyitott szemmel elérni ezt a pontot. De most még időben észrevettem. El kell zárnom azt a csapot, amiből az aprócska örömcseppeket lopkodom, táplálva ezzel a remény terebélyesedő lombkoronáját.
Magamba zárkózom, minimálisra szűkítem az érintkezést lehetőségét. Nincsenek viccek, nincsenek elmélyült beszélgetések és lopott pillantások. Megvonom magamtól az álmokba bódító szert, nehogy a szárnyalás később fékezhetetlen és végzetes zuhanássá változzon.
Ez a játék nem is annyira játék, inkább egy igazi halálfutam. Ahol én vagyok az egyedüli versenyző és a "többiek" csak ártatlan és tudatlan szemlélődők. Tudatlanok, mert nem értik valójában mi történik a pályán. Nem látják a valódi harcot és a sorra keletkező sebeket. Legfőképp Ő nem érti, de talán azt sejti, hogy miatta van. És emiatt visszahúzódik, mert nem akar közeledni. Mintha ösztönösen megérezné, hogy a sötét izzáshoz Ő biztosítja az energiát.
Eddig erről senki nem tudott. Senkinek nem beszéltem róla eddig a pillanatig. Legfőképp azért, mert nem tudom egyáltalán érdekel-e valakit.
Ha Te most olvasod, sok mindent megérthetsz velem kapcsolatban. Mert ha Te most olvasod, akkor talán érdekel is, mi miért történik velem.
Nem a környezetemet akarom bántani, nem ez a célom. Magamat akarom megóvni a teljes és ellenőrizhetetlen káosztól. Mielőtt bármi kényelmetlen, kellemetlen, fájdalmas, visszafordíthatatlan, vagy gyilkos esemény bekövetkezne. Mert ebben a játékban meg kell találni a végső pillanatot is. A befejező szakaszt, amikor a nagy zuhanást meg lehet állítani és újra emelkedő pályára kell juttatni a gépet. A határok feltérképezése, feszegetése adja meg a dolog szépségét. Nem vagyok mazochista. Nem keresem a fájdalmat, mert fájdalom adott. Mindössze elviselhető szinten akarom tartani a kínlódást. Remélem sikerrel!
Ettől talán jó ember maradok.
