...betegsége, ami nem igényel gyógyítást. Szerény és óvatos. Leginkább túlzottan fél. Pedig nincs mitől, mert a sok bizalom mellett elférne az önbizalom is. Lehet, hogy túl feltűnő lenne, de majd mindennek eljön a maga ideje. Addig is csak egy valóban óvatos, nem kesergő egyperces:
Amikor az életben az állomás, nem csak egy újabb látomás.
Ha nincs is állomás, de nincs semmi kényszer és ez nem tévely.
Látszólag.
Amikor a tömeg az egyénért, és az egyén a tömegért él.
Ha nem is él, ámde nem vergődik, saját levében főzik.
Sótlanul.
Beleteszi a lelkét a mába, talán nem vág túl kemény fába.
Ha bele is vágja a fejszét, nem hagyja ott minden merszét.
Kicsorbul.
Kicsordul, szótlanul, zászlókat sem lenget.
Büszkén vészeli át zajt és a csendet,
Csókolná a múzsát, de ha nincs, nem bánja.
Csinálja, kergeti, siratja, ámde biztosan várja.
Jó ez a zaj és csábító ez a csend.
A világtalannak világot jelent, nekem mindössze rend.
A mindennap bimbója terül szép virágba,
Erőt ad, átlendít, édes illatot csempész a mába.
