Azt hiszi az ember, és azt hiszem én is, hogy az élet (mielőtt eldobod: IGEN az élet.) tök egyszerű.
A margó lehetne Margó - az is -, de Ő már csak, mint jó emlék jut az eszembe.
A fiataloktól már csak csókolomot kapok, ha pedig ismersz lehet, hogy vágysz is a társaságomra.
Ma csak szerettetek, ami hihetően (először azt akartam írni, hogy hihetetlenül, de az nem lenne igaz) jó érzés. Beszélgetni az emberrel, beszélgetni azokkal, akikkel ritkán adatik meg. Ha beszélgetsz, akkor jössz rá, hogy a kocka az kocka, a gömb az pedig simul. Bele a tenyérbe, hol simogatásra, hol egyéb tevékenységre. De senki emlékét nem bántó szándékkal elevenítem fel. Jól esik emlékezni, mert...
Úristen komplexusom van.
Van?
Vagy?!
Ha már így megszólíthatlak, akkor már talán tegezőleg...
Félek Tőled!
Tegezőleg?!
Kérek Tőled.
Örömet, örömet kérek Tőled.
