Véletlen talán, hogy miután elhagyott, életlen lettem?
Egyszer végre nem tévedtem,
Akkor én választottam az életet,
és nem az lopott meg engem.
Hazudott, ahogy én is tettem,
Még a bohócsapkát is felvettem,
De kinek jó ez? Neked talán...
Jót mulatsz a nyomoromon,
Igaznak látod a mosolyom és velem örülsz.
Velem! Örülsz...
Nem a te hibád, hogy nem látod,
Te nem úszod meg a boldogságot.
De ennek ára van, az a valami,
Amit az enyémnek is mondanak,
Pedig nekem csak egy kicsi jutott belőle.
Volt, nincs, és nem is lesz.
https://m.soundcloud.com/user-943247864/mizu-aac
