Odaadnám a saját lelkemet,
hogy elnyerjem a szerelmedet.
Adnám?! Adom, feladom magányom.
Mégis egyedül sírok a romokon,
És egyedül osztozom a bánaton.
Egyedül. Még mindig, mint mindig.
Mert az életet nem koncerten élik.
Veled kezdődik és veled végződik.
Veled?! Vágyaim délibábja remeg.
Mert cserepekre hullt az a pohár,
Amibe az életünk vize csepeg.
Élet. Életünk is lehetne, de nem.
Zöld szörnyed útvesztőjében kereng,
Örökre elveszett minden odabent.
Mostanra már csak voltál, voltam.
VOLTUNK.
