"Nehéz, nehéz,
sok hosszú év nagy súly a vállamon.
nehéz, kicsit nehéz,
mégsem ez bánt, ezt jól bírom" (Padlás)
Nehezen viselem el az embereket, cserébe ők fokozottan nehezen viselnek el engem.
Mindeközben Budapest falván a főnökeim, kollégáim elfogadnak, elviselnek, sőt, viszik a hátukon a gyengeségeimet. Full respect!
Kimegyek a körfolyosóra, és egy szeméthalom fogad. Nem egyszer, nem az első. Ugyanaz napokon keresztül. Sikerült "elcsípnem" a bérlőt, aki sokkal többre értékeli a fizető férfi társaságot, mint az enyémet. De szóltam neki, és mivel "megmentettem a gyerekét", esküdözött, hogy változtat a gyakorlatán.
Sikerült! Sikerült elérnem, hogy ne ugyanazt a szeméthalmot nézzem újra minden nap. Sikerült elérnem, hogy cikinek érzi, ha fél napnál tovább van kint ugyanaz a pakk, ezért mindig módosít rajta. Mostanra sikerült elérnem, hogy bár 23-szor (fiktív szám) elindul otthonról, néha felveszi a terhét, és oda kerül, ahova való.
Az egy másik sztori, hogy.Dohányzom, ami nem jó. Ez eléggé látványos tud lenni a Kálvária téren és a körzetében.
Normális esetben tarhálnak, és egy sima nemmel és fejcsóválással letudjuk az eseményt. Értem. Tegnap mindenféle szemétláda köcsög lettem amiatt, hogy az egyébként drága cigimből nem voltam hajlandó megkínálni az embert. A saját életemet sem vagyok képes kézben tartani, de dolgozom rajta. Viszont ha az adott és elutasított ember leköcsögöz, akkor visszamegyek hozzá, és felajánlom neki egy cigiért cserébe, hogy hallgasson végig. Elegem van beőle, belőlük, mert a saját szarjaikon keresztül nem érzékelik mások szarjait.. Megéri ez neki egy cigiért? ;)
Fáj az élet.
Fáj minden.
Fáj a kérdés és fáj a válasz.
Fáj minden olyan kérdés, amit fáj megmagyaráznom.
Jó minden.
Jó az élet.
Jó az élet, és jó a válasz.
Jó minden olyan válasz, amit jól tudok magyarázni.
Egyszerre fáj és egyébként jó..
Dilemma..
