Tegnap kivirágzott az élet.
Vagy mégsem, de egy pillanatra
Biztosan szép lett.
Egy pillanatra, de aztán elveszett a szemfény,
Amiben rövid időre teljesen elvesztem én is.
Elolvadtam a mosolyában,
És akkor még a szivárványt is láttam,
Aminek a lába végül belecsúszott egy tál fekete lébe.
Elmosta azt az éber álmot, ami néha élő volt,
Néha vágott virágot lopott bele a tegnapomba.
Lomha, még a sárembernél is lomhább,
És ahogy megtekertem a kintornát,
Felcsendült az a szomorú dallam,
Ami a találkozás nélküli búcsúzást
Sóhajtja bele a fülembe. Nem az övébe,
Mert ő elveszett és elvesztem benne én is.
Tegnap kivirágzott az élet.
Vagy mégsem, de egy pillanatra
Biztosan szép lett.
