Kérdés?! Nem kérdés.
Elérkeztem ahhoz a ponthoz, amikor az önzésnek nevezett és általánosan elterjedt gyakorlat szerint kezdeném élni az életemet. Kezdeném?! Jaj, de nagyon elkezdtem már régen! :)
Tévhitek ellen nincs orvosság, de előre jelzem, téríteni nem akarok.
Ha valaki - akár az én - elhiszi, hogy... Na itt kezdődnek a problémák, mert ugye hinni, vagy nem hinni: az itt a kérdés.
A végső válasz pedig: 42.
Még a semmi helyett is szimpatikusabb felelet, mivel valódi válasz nincs. Válasz nincs, csak újra ugyanazt szajkózza mindenki. Picit már unalmas. De ha ők így szeretik, ám legyen! Ha ők emiatt jól érzik magukat, akkor én is elhitetem magammal, hogy ez tényleg jó. Mindet magamra aggatom.
Na, de akkor hol marad az önzés?!
A búskomor unalomból növő hisztérikus öröm.
Csak nézd meg magad,
amikor már az ördög felesége is rád pályázik!
A csapongó, buja-léha, néma lét.
Kedvedből, szerényen nézed a szemét.
Letépnéd a fesztivál virágát, ha...
Ha mernéd átlépni azt, amit átlépni láttatsz.
Fülledt álomból zuhansz újra ágyba,
de még utoljára elmormolod: Fákk Yaah!
