Nem lesz kivel osztoznom a pofonokon.
Szórakoztató is lehetne a helyzet, ha nem nekem kellene ítélnem a saját balsorsom.
Szórakoztató is lehetne, ha az lenne, de nem az.
Ezért Te csak "Nyugodjál meg, attól majd megnyugszol!"
Foltraszakadt események.
Lelkesedjél! Te sem?! Kérlek!!!
Csak most az egyszer legyél nekem is jó!
Ja, nem Te! A foltot tényleg csak levarrni jó.
Kicsorbult újra az ember éle.
Gondolkodj! Él?! Miért ne?!
Csak most az egyszer legyek neked is jó!
Ja, nem Én! Csak az a faszkalap, aki mindent odaad és tenne is érted, de neked nem kell.
És neked sem! Meg neked sem!
És mindenki csak nézi és az észt osztja,
mintha momentán nem lenne egyéb dolga.
Mintha az lenne a minta, hogy az asszony, meg a gyerek (és közben mindet üti és rúgja).
Ez már nem ugyanaz az én, de nem is várhatsz mást a borult elmétől.
A létezés egyedül nem űber fasza -nem is lesz-, hanem csak felőröl.
Fel? El! Mitől?! Tőle is, távol.
