Odaadnám a saját lelkemet,
hogy elnyerjem a szerelmedet.
Adnám?! Adom, feladom magányom.
Mégis egyedül sírok a romokon,
És egyedül osztozom a bánaton.
Egyedül. Még mindig, mint mindig.
Mert az életet nem koncerten élik.
Veled kezdődik és veled végződik.
Veled?! Vágyaim délibábja…
A tavasz nyomán szarba szökken az élet (39.)
2016.02.12. 09:37 zsoci10
Szólj hozzá!
